A Városliget rövidesen az autó- és motorversenyek helyszínévé vált: 1926-ban itt rendezték meg az első hazai motoros Grand Prix-t, és a versenyek a következő fél évszázadban nézők tízezreit csábították a kijelölt versenypálya mellé. A versenyzők az ötvenes években magától értetődő természetességgel száguldottak végig a Hősök teréről a kockaköves Külső Andrássy-úton (1953-tól Városligeti Népköztársaság útja, ma Kós Károly sétány), majd jobbra kanyarodva a Ligetet övező utakon, az úgynevezett nagykörön a célig. E versenyeknek egészen a hatvanas évek végéig adott otthont a Városliget és környéke.

Az 1950-es években létrejött az eredetileg Sztálin térnek elnevezett felvonulási térrel egy nagy területű, kövezett, betonozott területet, ideális versenyhelyszín. Az egyre növekvő gépjárműforgalom és a gyorsasági versenyek miatt a szomszédos, területében megcsonkított park környezeti terhelése fokozódott. Az autó- és motorversenyek végül kinőtték a Városliget környéket, és új helyszínre, a Népligetbe költöztek át.

A Kós Károly sétányra vezető, Hungária körúti felüljárórendszert az 1970-es évek elején kezdték el építeni, az első felüljáró 1971-ben készült el. 1978-tól fokozatosan megépült az M3-as autópálya, és az autópálya bevezető szakaszának Hungária körúti torkolatában a régi mellé 1982-ben két szélső felüljárót építettek. Ez az M3-as autópálya ki- és bemenő forgalmának jelentős részét vonzotta a Városligeten átvezető útra – a mai napig be nem gyógyított sebet ejtve ezzel Budapest egyik legnagyobb és legjelentősebb történelmi közparkján. A Városliget és a Hősök tere jelenlegi állapota nem korszerű és nem is fenntartható: ahhoz, hogy a Liget az őt megillető rangot visszanyerje, a környék forgalomcsillapítására és jelentős közlekedésfejlesztési intézkedésekre van szükség.